Úny történetéről

1. Közigazgatás történet

Úny község neve a középkorban – és részben azt követően is – számos alakváltozáson ment keresztül: Hun, Un, Uny, Úny.

Úny környékén már az újkőkor óta él ember. A Diós fölötti szántókon előkerült hatalmas rézkori urnák országos hírűek (ma
az Esztergomi Balassa Múzeum féltett kincsei). Első okleveles említése 1193-ból való (Hun).

A törökkorban pusztafölddé vált, de a 17. sz. derekán megindult a lakosság visszaszivárgása. Úny község a 18-19. sz.
folyamán igazi nemesi fészekké vált (közel 30 nemesi családnak volt közbirtokossága). Nemesei meghatározó szerepet
töltöttek be az államigazgatás különböző posztjain (megyei jegyzők, alispánok, szolgabírók, esküdtek, stb.) Birtoka volt
Únyon Kossuth Lajosnak is, aki 1845-ban lemondott adómentességéről. Nekik köszönhető, hogy Úny lett az
ny-Kirva-Epöl Körjegyzőség székhelye 1871-ben.

Gazdasági és társadalmi szervezetei: Hitelszövetkezet (1898) és Tűzoltótestület (1891) közösek Kirvával. Az előbbi
székhelye Kirván, az utóbbié Únyon volt.

A közigazgatási változásokat az 1871. évi XVII.tc. írta elő. Nemcsak megteremtette az Úny központú körjegyzőséget
– pontot téve az évtizedes tanító-jegyzői állások szétválasztása vitájának végére -, hanem megerősítette az önkormányzatokat
a képviselő-testületek felállításával. Ettől kezdve a tanító csak a maga munkájának élt, míg Úny-Kirva-Epöl közös
jegyzője intézte – megfelelő számú kiszállással – a községek adminisztrációs életét. Az új közigazgatási központok
kialakítása egyébként sem ment simán, hisz ez mindenütt a községek anyagi megterhelésével járt együtt. Kirva és Epöl
kevesellte a jegyző heti kétszeri kiszállását, 1873-ban pénztárnok beállítását kérték, de ezt a megye a községek alacsony
lélekszáma miatt elutasította. Únyon is sokáig kellett várni, míg 1886-ban segédjegyző beállítására kerülhetett sor. Már
a kezdeti években is sok vitát kavart, hogy a jegyzőt fogadónapján az egyes községeknek kellett Únyról elhozniuk
lovaskocsival, később hintóval. Még növelte minden család terhét az állami anyakönyvezésről szóló 1894. évi XXXIII. Tv.,
hisz ettől kezdve a születéseket és haláleseteket Únyon kellett bejelenteni és a házasságot is ott kellett megkötni. A sok
huzavona ellenére e három község kényszerházassága 50 évig állt fent.

A község vezetői és alkalmazottai – a községi közigazgatás eszközei.

Az ilyen kis községekben, mint Úny, a község igazgatási apparátusa még szűk: mindössze a főjegyzőből,
segédjegyzőből
(aljegyző), esetenként írnokból – tág értelemben a tiszteletdíjas bíróból és a község „fülét és szemét” képviselő
kisbíróból – állt.

A jegyzőt az operatív munkában a bíró segítette. A bírót 1886-ig a legalább kereseti adót fizető 20 éven felüli férfiak
választották meg kézfeltartással, az ún. falugyűlésen a főszolgabíró vigyázó szeme mellett. A megtisztelő cím elnyeréséhez
abszolút többség kellett.

A községi alkalmazottak közé tartozott az orvos, a bába, a halottkém, az éjjeliőr, a kisbíró, a levélhordó, a csőszök,
az erdőőr, a kanászok, a csordások, stb., akik munkájukért évi fizetést, némi tiszteletdíjat és természetbeni járandóságot
kaptak. Közülük Únyon akkor sem székelt orvos (Úny a bajnai orvoskörhöz tartozott), míg erdőőre sem volt a községnek,
mert az úrbérrendezés után a község elvesztette összes erdejét.

Az adózás formái és a költségvetés

A községi gazdálkodás alapját a község bevételeinek és kiadásainak számadása, a költségvetés tartalmazta. A költségvetés
bevételei több forrásból táplálkoztak: községi bérletek díjából (pl. községi rétek, utóbb vadászati jog, szénkutatási jog, stb.),
iparosok és kereskedők jövedelemadójának bizonyos hányadából, boradó részesedésből, büntetéspénzekből, stb.

Amennyiben a bevételek nem fedezték a kiadásokat, a hiányt az egyenesadó megfelelő %-os arányával
(ez akár az egyenesadó 90 %-a is lehetett), az ún. pótadóval toldották meg. A költségvetést minden esetben a megyének
kellett jóváhagynia, már csak azért is, hogy a községek ne költsenek erejükön felül, főleg pótadó kivetésével.

A községi kiadásokban a XVIII-XIX. század fordulóján éppúgy szerepelnek a kiadások között a fizetésekre, tiszteletdíjakra
(bíró) szánt összegek, mint a nyugdíjalapokra, biztosításra, útfenntartásra, állami útalapra és a különböző megyei alapokra
fizetett pénzek.

A községeknek kellett szegényeit ellátnia, de azon községek számára, amelyek nem voltak képesek megyei szegényalapot
képeztek, amelyet az egyes községek befizetései teremtettek elő. Úny 1911-ben, pl. e célra 585,09 koronát fizetett be
a megyének.

A társadalmi és politikai élet változásai – társadalmi szervezetek

A kialakult körjegyzőség két községe Úny és Kirva társadalmi élete mind szorosabbá vált és teremtették meg közös
szervezeteiket.

Az 1863-as nagy tűzvész rádöbbentette az únyiakat, amikor 10 ház leégett, hogy mielőbb szükség van az önkéntes
tűzoltóság magalapítására. A tűz elleni védekezés a község egyik legnagyobb közösségi feladata maradt az önkéntes
tűzoltótestületek megalakulása ellenére, amelyre az únyi körjegyzőségben 1891. augusztus 23-án került sor. Húsz év
múlva 1913-ban a közös testület megszűnt, mert az únyiak megalakították önálló önkéntes tűzoltótestületüket.

Ebben a korban Úny mindkét egyházi felekezete új iskola megteremtése előtt állt. A reformátusok iskolája és tanítói
lakja -1850-ben már biztosan- a templomuk mögötti telken állt 1927-ig. A katolikus iskola és tanítói lakás ismeretlen
helyen, messze a templomtól állt. Ezt az iskolát 180 Ft-ért eladták és helyette 1880-ban iskola céljára 1080 Ft-ért vettek
telket, melyen felépítették a tanítói lakással egybeépült egy tantermes, zsúpfödeles iskolájukat.

A község történetének egyik legnagyobb gazdasági-társadalmi akciója az 1898-ban a kirvai és az únyi plébános
által megalakított Úny-Kirva Község Hitelszövetkezete, amely az elsők között volt az esztergomi járásban.
A hitelszövetkezet a kisembereket segítette ki. Mind a fialtatott, mind a kölcsönként felvett pénz kamata 4,5 %
(utóbb 6 %). A szövetkezet tőkéje az 1910-es években elérte a 17 ezer koronát. (Ekkor Úny évi adója 10 ezer korona.)

Közigazgatás átszervezése az első világháború után

Az 50 évig fennálló és három községet tömörítő (Úny-Kirva-Epöl) únyi körjegyzőségből – hosszú harc eredményeként –
1921-ben Epöl község kivált. Így most már csak Úny és Kirva községek alkották az únyi székhelyű körjegyzőséget,
amely hivatalosan 1921. július 1-én alakult meg.

A községek közigazgatási átszervezésével arra törekedtek, különösen 1923. után, hogy 3000 lélek fölött új, életképes
közigazgatási központok alakuljanak ki. Ez Bajna-Epöl, Csolnok-Dág esetében realitáson alapult, de Úny-Kirva
viszonylatában messze volt ettől, hisz a két községet még 1941-ben is mindösszesen 1500-an lakták.

Az új körjegyzőségben a dologi és személyi kiadásokat (pl. iroda fenntartás, stb.) közösen állta a két község. Kirva község
évi 2000 pengővel járult hozzá a közös kiadásokhoz és 600 pengővel a jegyzői fizetéshez. A jegyző és a segédjegyző
továbbra is Únyon lakott.

A jegyző fizetéséhez a községek mind kisebb mértékben járultak hozzá, az állam látta el őket. A főjegyző 1930-ban
200 pengő havi fizetést kapott, (ez a tanítói fizetésnek több mint a kétszerese) míg a segédjegyző 135 pengőt és mivel
nem volt szolgálati lakás – 78,40 pengő lakpénzt.

E pénzösszegek értékét a kor divatos slágere – „Havi kétszáz pengő fixszel, az ember könnyen viccel” – eléggé kifejezi.
Általános szokásként megkapták a 13. havi fizetésüket is karácsonykor bérkiegészítésként (a főjegyző 100, az aljegyző 76,
a bíró 20 Pengőt kapott 1934-ben).

A körjegyzők munkáját a bíró, az elöljáróság és a képviselő-testület segítette. A mindennapi élet legfontosabb
intézkedéseit dobszó útján a kisbíró hozta a lakosság tudtára. Szolgálataiért szerény havi készpénzt és természetbeni
járandóságot kapott.

A község alkalmazásában állt még a csősz, a pásztorok, a halottkém, a bába és tág értelemben a körorvos is,
hisz velük szemben a községnek anyagi kötelezettsége volt. A községi alkalmazottakat ingyen látta el az orvos.

Községi gazdálkodás, költségvetés, adózás

A községi költségvetés alapját a község bevételeinek és kiadásainak számadása, a költségvetés tartalmazta.
Az elszámolásokat a megyei közgyűlés hagyta jóvá. A községek kiadásai állandóan nőttek, de bevételeik igen
szerények maradtak. Amennyiben a bevételek nem fedezték a kiadásokat, a hiányt az egyenesadó megfelelő %-os
arányával, az ún. pótadóval toldották meg. Ez az egyenesadó (elsősorban föld-, ház és boradó) kiegészül az iskola vagy
egyházközségi adóval.

A költségvetést már csak azért is kellett a megyéhez felterjeszteni jóváhagyásra, hogy az adózó polgárok terheit megfelelő
mederben tartsák – biztosítva az állam adóbevételeit – és a pótadó ne szökhessen a csillagos égig.

Az alábbi táblázat Úny község adózási és költségvetési adatait mutatja be 1931-ben, pengőben.                                                                                                       

A költségvetési kiadások közel felét „elvitték” az adminisztráció kiadásai (fizetések: jegyzői, segédjegyzői, körorvosi
fizetési részletek, csősz, tiszteletdíjak, mint a bírói, bába – bár ez fizetést jelentett -, napidíjak, különböző alapok – nyugdíj,
út, stb. – biztosítás, stb.). 1929-ben a község 300 pengővel honorálta a bába munkáját. Kapott még 5 m³ tűzifát és
szülésenként 10 pengő járt neki. A költségvetés szerény bevételei több forrásból tevődtek össze: községi bérletekből
(pl. községi rétek bérleti díja, vadászati jog), az iparosok és kereskedők jövedelemadójának bizonyos hányada, boradó
részesedése. A bevételeket bizonyos büntetéspénzek egészítették ki.

Közigazgatási feladatok a II. világháború után

A II. világháború utáni években a közigazgatás gördülékeny lebonyolításának egyik legnagyobb akadálya az állandó
pénzhiány volt. A község 1945. nyarán ugyan még kifizette a 6 hadisegélyes, 7 hadigondozott és 6 hadiözvegy számára
az 514 pengőt, de sem a kisbíró, sem a bába, sem a bíró nem kapta meg tiszteletdíját. A pénzügyi nehézségeket jelzi,
hogy az 1949. évi költségvetés 63.000 Ft-jából a község mindössze 12 Ft bevételt tudott teljesíteni.

Az elöljáróság tagjai sokrétű feladattal birkóztak meg. Egyik leglátványosabb tevékenységük a község hároméves tervének
összeállítása 1947-ben. Ebben a mezőgazdaság korszerű fejlesztésén túl jelentős társadalmi felemelkedést is célul tűztek
maguk elé: kislakás építési kölcsönök (20.000 Ft-os kölcsönök), óvoda megteremtése, stb.

Ezekben az években szerveződött újjá a Tűzoltó Egyesület. A község életében először rendszeres sportmozgalom
bontakozott ki, miután a földosztás során (1946) az addig féltve őrzött rétet sportpályának mérték fel. (Ma lovaspálya.)

Már 1945-ben megindul a Sárisáp-Úny-Máriahalom orvosi kör megszervezése a csolnoki helyett. 1948-ban
megépült az únyi első orvosi rendelő. A szakrendszerű orvosi ellátást az 1947-től beinduló egészségügyi
vándorautók (tüdőszűrés, fogászat, bőrgyógyászat, stb.) biztosították, amit később a Dorogon és Esztergomban
a szakrendelők és a szakorvosok végeztek el.

Az állatorvosi szolgálatot az 1940-es években a bajnai körállatorvos látta el. Az egészségügyi szolgálat 1949-ben
dögkutat építtetett a községben.

A hároméves terv idején (1947-49.) jelentős kommunális beruházásokra került sor. 1947-ben kapott Úny
 postahivatalt, nyilvános telefont 1948-ban. Az 1948-ban beindult rendszeres polgári járatú autóbuszokkal
Piliscsaba és Esztergom között a község szó szerint kitört elzártságából. A legnagyobb hatású változás a község 1949. évi
villamosítása – szervezése már 1945-ben megindult -, amellyel, mint azt a képviselő-testület 1949. június 29-i
határozatában helyesen állapította meg; a villamosítással „a község évszázados elmaradottságából lesz kiemelve”.
A villamosításhoz a lakosságnak jelentős összegekkel kellett hozzájárulnia, amihez ún. villamosítási kölcsönt vettek fel.
A közvilágítás kialakítása hosszabb folyamatot vett igénybe és a későbbiekben az új utcák csak több évi harc
után jutottak villanyhoz.

A hároméves terv utolsó évében felmerült Únyon egy állandó napközi otthonos óvoda megnyitása. A paraszti
önszerveződések (Hitelszövetkezet, Tejszövetkezet) működését 1949. után lehetetlenné tették, mindössze
a Legeltetési Bizottság alakult újjá.

A község élete az 1950-es években

Jelentős kulturális felemelkedés következett be. 1952-ben kapott kultúrotthont a falu, új könyvtárat 1953-ban,
ekkor születnek meg az első sportsikerek (futball és MHSZ-lövészversenyek), indulnak tömegesen középiskolába a
munkás-paraszt gyermekek, közös összefogással megépülnek az első járdák és éveken át tartó agitáció kezdődik
a parasztság tsz-be kényszerítésére.

Önkormányzat helyett tanácsrendszer

Az önkormányzat közigazgatási rendszere 1950 őszére megszűnt az új tanácsi rendszer kialakításával, a tanácsválasztásokat
követően. Megszűnt az únyi körjegyzőség: Úny és Máriahalom önálló tanácsú községgé szerveződött. A tanács
megalakulásával látszólag a bírói funkciót a tanácselnök, a jegyzőét a tanácstitkár, a képviselő-testület szerepét a tanácsülés,
így az elöljáróságét a tanács végrehajtó-bizottsága vette át.

A tanács „mozgási lehetőségeire” az 1953. évi költségvetés enged bepillantást.

2. táblázat

            Úny 1953. évi költségvetése

Dág Községi Közös Tanács megalakulása. Úny-Dág-Máriahalom közös községi tanácsot alakított Dág székhellyel.
A Dág Községi Közös Tanács alakuló ülésére 1971. március 10-én került sor Dágon.A társközségekben
kirendeltség működött.

A polgári társadalom útján.

1990. évben demokratikus választásokra került sor. Még ebben az évben Máriahalom a Dág Községi Közös Tanácsból
kivált. Úny és Dág 1991-ben körjegyzőséget alapított, majd 1992. január 1-től Dág és Úny község is az önálló
hivatal mellett voksolt.

Az únyi hivatal létszáma 5 fő volt: a főállású jegyző, igazgatási előadó és pénzügyi előadó, valamint a részmunkaidőben
foglalkoztatott polgármester és a hivatalsegéd látta el a munkát.

A rendszerváltozás az önkormányzat teljes önállóságát hozta. A nagy önállóság bátor, de a lehetőségekhez mérten
visszafogott elképzeléseket eredményezett. 1993-ban elkezdődött a telefon és a gázhálózat kiépítésének a megszervezése.
A kivitelezés, de legfőképpen a számlák kiegyenlítése az 1994-98-as önkormányzati ciklus gazdálkodásának jelentett
komoly megpróbáltatásokat.

1997. január 1. napjától, Dág és Úny községek alapvetően bevételeik növelése céljából ismételten életre hívták a Dág-Úny
Körjegyzőséget. Mindkét településen működik hivatal.

2. Intézmények rövid története

2.1. Iskola szervezésének alakulása

Gazdasági szempontokra alapozva az intézmények is átszervezésre kerültek. Az únyi iskola 1977-ig önálló intézmény volt.
1978-tól 1990-ig a Dági Általános Iskola Tagiskolája. 1990 és 1996 között újra önálló az iskola. 1996. szeptember 1-én
megkötött szerződés szerint az únyi iskola újra Dág Körzeti Általános Iskolájának a tagiskolája. 1978-tól Únyon
1-4 osztályos tagiskola működik. A létszámát tekintve ideális körülmények között működő két tanulócsoportos iskola
(1-3. osztály, 2-4. osztály) és a napközis tanulócsoport az egyéni bánásmód bő lehetőségét nyújtja. Erre alapozva erősítette
meg az 1998. szeptember 1-jén bevezetésre került új nevelési-oktatási programját az önkormányzat, iskolapártoló
támogatásával.

2.2. Idénynapközitől a körzeti óvodáig

Idénynapközi otthonos óvoda 1950-ben nyílt meg a Pásztorházban. A 25 fős állandó óvoda megszervezésére 1969-ben
került sor, a tanácsháza mögötti épületben kapott helyet. Az óvónő mellett egy dajkára, konyhai dolgozóra és takarítóra
is szükség volt. Az egy csoportos óvoda az általános iskola igazgatása alatt működött. Az helyi óvoda a 2000-2001-es
tanévtől tagja a dági közoktatási intézmények társulásának. Az óvoda székhelye Dág, az únyi tagintézmény
egycsoportos kapacitással bír.

2.3. Idősek Klubjából gondozási központ

Társadalmi igény hozta létre, hisz Únyon a korábbi évtizedekben átlagon felül éltek idős emberek. 1982-től az
Idősek Klubja nem csak szociális szerepet tölt be, hanem jelentős kulturális küldetést is, saját rendezvényeivel és
ismeretbővítő kirándulásaival.

A szociális törvény változásából adódóan, minden település kötelező feladata a házi segítségnyújtás és a szociális
étkeztetés. Ezeket a feladatokat az Idősek Klubja látta el. A költségvetési törvény a Gondozási Központot működtetető
önkormányzatoknak normatív állami hozzájárulást biztosít. A törvényi lehetőségeket kihasználva az önkormányzat 2003.
évben gondozási központot alapított. A gondozási központ alaptevékenységében biztosítja a nappali szociális ellátást,
szociális étkeztetést és a házi segítségnyújtást.  

2.4. Kultúrotthon – Könyvtár – Mozi –Művelődési Ház

Hosszú éveken át a Kultúrotthon e hármas feladatkört látta el tiszteletdíjas kultúrotthon-igazgatók vezetésével,
akik legtöbbször az iskola nevelőiből kerültek ki. Az 1950-es években csak báloknak helyt adó Kultúrotthonban
a ’60-as évek végére fellendült a klubélet, varró-kézimunka tanfolyamok indultak, színjátszó kör nagy sikerrel tartotta
előadásait. Néptánc csoport alakult, majd több évtizedes szünet után a ’90-es években újra éledt és szép sikereket ért el.
A társadalmi ünnepeket is a kultúrotthonban tartották. 2000-ben nagyszabású millenniumi helytörténeti kiállításra került sor
a művelődési házban, a Teleház szervezésében.

2.5. Könyvtár

Az 1909-ben alakult Népkönyvtár állományát az iskolában helyezték el (100 kötet). A Községi Könyvtár a kultúrotthon
kialakítása után ott kapott helyet. Az egyetlen nyilvános televíziót 1958-ban, a könyvtárban helyezték el. A kultúrát terjesztette
a könyvtár néhány kiadványa, napilapok, folyóiratok.

A könyvtár vezetése a mindenkori művelődési ház vezetőjének feladata volt 1994-ig, amikor a könyvállomány elhelyezésére
az Idősek Klubjában került sor.

Ezzel a történeti áttekintésem elérkezett napjainkhoz.

                                                                               Forrás: Kovács Gyuláné